Osho – Egy csésze tea

Szeretet.

A ellazulás a legmagasztosabb cél, a munka másodlagos.
A legfelsőbb cél a teljes relaxáció, a mindenféle erőfeszítéstől való
teljes mentesség.
Amikor az élet játék, akkor még az erőfeszítés is
játékká lesz.
A költészet, filozófia és vallás a nyugalom gyümölcsei.
Ez eddig nem volt mindenki számára elérhető, de a
technológia és a tudomány eléri ezt
a közeljövőben.
Ezért állok én a technika oldalán.
Akik szerint a munka belső értéket hordoz,
szemben a gépek használatával – hadd tegyék.
Számomra a munkának nincs ilyen fajta belső értéke:
épp ellenkezőleg, tehernek látom.
Amíg a munka egy követelmény az ellazuláshoz, addig
nem lehet áldásos.
Amikor a munka egy nyugalmi állapotból áramlik ki,
akkor az áldásos.
Ezért én nem hívom a pihenést bűnnek.

És nem támogatom az áldozathozatalt.
Nem akarom, hogy bárki is bárki másért éljen, vagy hogy
az egyik generáció feláldozza magát a másikért.
Az ilyen áldozatok nagyon drágák lesznek végül – akik
meghozzák őket embertelen viszonzást várnak el.
Ezért várnak el az apák lehetetlent el a fiaiktól.
Ha minden apa a fiaiért él, ki fog önmagáért élni?
Minden fiú egy potenciális apa.
Nem, én azt akarom, hogy mindenki önmagáért éljen –
a saját boldogságáért, a saját nyugalmi állapotáért.
Amikor egy apa boldog, sokkal többet tesz meg
a fiáért – és könnyedén, mert a saját boldogságából
fakad.
S akkor nincs se áldozat, se lemondás, amit tesz
egyszerűen a lényéből fakad – és egy boldog apa lesz belőle.
Így nem lesznek teljesíthetetlen elvárásai a fiával szemben és
ahol nincsen ott az elvárás nyomasztó hatása, az elvárások
teljesülnek – pusztán attól, hogy a fia a fia.

Röviden, én azt tanítom, hogy mindenki legyen önző.
Az önzetlen, emberbaráti tanítások nem tanítottak semmi mást az emberiségnek,
mint öngyilkosságot. És egy öngyilkos ember mindig gyilkos is, a boldogtalan ember
a többiek között veti el boldogtalansága magjait.

És ellene vagyok a jelen feláldozásának a jövő kedvéért, mert ami létezik,
az mindig jelen van. Ha teljesen élsz a jövő meg fog születni belőle –
és amikor eljön akkor az is a jelen lesz.
Akinek megvan az a szokása, hogy feláldozza a jelent a jövő kedvéért,
annak a jövő sosem jön el, mert bármi is jön, azt újra feláldozza
annak a kedvéért, ami még nem jött el.

Végül, azt kérdezed, miért dolgozok másokért és a jövőért.
Először is, én nem dolgozok.
Bármit is teszek, az az én nyugalmamból születik meg.
Én nem úszok, csak lebegek.
Senki se tehet semmit senki másért, de ha
valami történik másokban attól aki vagyok,
az már valami más,
és itt se én vagyok a cselekvő.

Ami a jövőt illeti –
számomra a jelen a minden.
És a múlt is a jelen pillanat – ami már elmúlt,
és a jövő is, – az is a jelen, ami még jönni fog.
Az élet mindig itt és most van,
ezért aztán én nem törődök a múlttal és a jövővel.
És lenyűgöző, hogy amióta felhagytam a rajtuk való aggódással,
ők kezdtek el aggódni miattam!

Üdvözletem mindannyiótoknak ott.