Osho – Egy csésze tea

Szeretet.
A gondolkozással az elme behatárolt,
ám gondolatok nélkül az elme egy végtelen tér.
Ezért van, hogy a gondolatok nélküli éber tudatban
megszűnsz cseppnek lenni és az óceánná válsz.
S megjelenik egy hatalmas energia.
Ez az energia kisöpör mindent ami halott.
Kisöpri az egész karmikus múltat –
mindenféle erőfeszítés nélkül.
A nagyobb elnyeli a kisebbet
és érintetlen marad.

Szeretet.
Az elmélkedés nem elég,
szükséges, de nem elég, 
mindig a mögöttesre kell emlékezz,
mert az elmélkedés ömmagában romboló hatású.
Önmagában, semmi más csak egy éles fegyver.
Antivá tesz mindennel szemben, semmi-pártivá.
Abszolút negatív elméket teremt, ami csak kritizálni képes,
de alkotni már nem, mert az elmélkedés önmagában
nem hordoz gyógyító erőt.
Csak egy apró része az egésznek, nem az egész élet,
és a gyógyító erő mindig az egészből származik.

Szeretet.
Ahol a szavak megjelennek ott etűnik a lényeg.
No de itt is szavak vannak!?
Mit lehet hát tenni?
OLVASS A SOROK KÖZÖTT.
Vagy olvasd azt amiről beszél, de nincs leírva,
vagy azt amire rámutat, mégsincs kimondva,
vagy azt amit jelent, s mégsem látható.
Ez pedig: TEKINTS BEFELÉ,
mert a szavak kívül vannak,
a jelentés viszont belül.

Szeretet.
A vallás nem egy ígéret a jövőre nézve,
hanem egy megtapasztalás ITT ÉS MOST.
De a papság tevékenysége révén
csak ígéret, ígéret és ígéret lett belőle.
Egy elsősegélynyújtó tanfolyam vizsgáján az
egyik tanulót – aki történetesen egy pap volt – megkérdezték:
– Mit tenne, ha egy eszméletlen embert találna?
– Adnék neki egy kis brandyt – jött a válasz.
– És mit tenne, ha épp nem találna a közelben brandyt? – kérdezték újra.
– Ígérnék neki egy keveset – válaszolt a pap.

Szeretet.
Amikor mutációt mondok, akkor nem egyszerűen csak változást értek alatta.
A változás mindig ismert dolgok között történik:
egy bűnös szent lesz –
ez csak változás, nem mutáció.
A változásért tehetsz, a mutációt viszont nem tudod akarattal előidézni,
mert csak azt tudjuk előidézni, amit ismerünk –
és így bármiféle változás eredménye csak a múlt egy módosulata lesz,
a múlt folytatólagosan benne lesz,
és a múlt lesz az irányítója,
mert a múlt az, ami kiművelte magából.
Más szavakkal, a változás, ebből-abba,
egy mozgás az ismert határokon belül.
A mutáció viszont robbanás:
EBBŐL a semmibe,
innen az ismeretlenbe.
Nem tudsz tenni érte –
épp ellenkezőleg, te magad vagy az egyedüli akadálya.
Mit lehet akkor tenni?
Igazából semmit se.
Légy tudatában ennek a tehetetlenségnek,
és maradj meg ebben a tehetetlenségben.
Ne tény semmit,
mert bármit is teszel,
csak menekülés lesz a tehetetlenségtől,
ettől a ténytől.
Egyáltalán ne mozdulj –
és egyszer csak jön a robbanás,
s vele a mutáció.

Szeretet.
Az utazás hosszú,
az út ösvények nélküli –
és mindenkinek egyedül kell bejárni.
Nincs térkép, sem senki, hogy vezessen.
Ám választásunk sincs,
senki sem menekülhet előle,
senki se kerülheti el.
Mindenkinek végig kell járni ezt az utat.
A cél elérhetetlennek tűnik,
de a sürgetés belülről jön.
A HÍVÁS A LÉLEK MÉLYÉRŐL JÖN.
Valójában te vagy e sürgetés, te vagy e szükség –
és a tudatosság nem születhet meg máshogyan,
csak ezen a kihíváson keresztül,
e kaland által.
Ne pazarold hát az idődet – indulj el!
Ne kalkulálj – indulj el!
Ne hezitálj – indulj el!
Ne nézz vissza – indulj el!
És mindig emlékezz az öreg Lao-Ce szavaira:
Az a fa, amit két karral tudsz csak átölelni,
egy apró gyökérkéből fejlődik.
A sokemeletes pagoda is téglát téglára
rakva épül fel.
A háromezer mérföldes utazás is
egyetlen lépéssel kezdődik.

Szeretet.
A tudásnak három formája van.
Az első az intellektuális tudás,
ami igazából nem is tudás, csak információ,
csupán a tények összegyűjtése és ezek
felhasználása annak érdekében, hogy újabb
intellektuális koncepciókhoz érkezz általuk.
A második az érzelmi tudás,
ami szintén nem valódi tudás,
hanem a különböző tudati tartalmakba való beleérzés, ami a tudásnak
egy másfajta érzetét adja az ember számára,
de ez sem alakítja át vagy változtatja meg a lényét.
Az első objektív és ebből születik a tudomány,
a második szubjektív és ez minden művészet forrása.
A harmadik egyik sem,
mindkettőn túl van,
és ez a harmadik a valódi.
Ez meditáción keresztül érhető el,
mert a meditáció nem használja a gondolkozást és az érzést,
mint az észlelés kapuit –
valójában ezek nem az észlelés kapui,
hanem a kivetítések hajtóerői,
rajtuk keresztül a tiszta tudás lehetetlen,
bármi is jön rajtuk keresztül az megváltozik és
színezetet kap.
Ezért amíg nem vagyunk szabadok mindenféle kivetítéstől,
addig nem ismerhető meg AZ-AMI-VAN.
Amikor nincsenek gondolati és érzelmi hullámok a
tudatosságban, akkor és csak akkor
jön el a harmadik típusú tudás,
és egyedül ez a valódi.
Ebből születik meg a vallás,
és a teljes átalakulás.

Szeretet.
Isten akkor van jelen, amikor te nem.
Ha te ott vagy, Ő nincs,
mert te semmi egyéb nem vagy, mint vakság.
Az egó képtelen látni.
Az egó nem lehet éber,
az egó csak az öntudatlan létezés melléktermékeként létezik.
Mindenki úgy él, mintha csak aludna közben.
Ebben az alvásban a rész azt kezdi álmodni magáról, hogy
ő az egész,
és ez a képzet gáttá válik az egész megismeréséhez.
Kezd az éberséggel,
éberséggel a cselekedeteidre, gondolataidra és az érzelmeidre,
csak légy tudatukban.
Mert ha elítéled vagy értékesnek tartod őket,
nem leszel tudatos rájuk –
bármiféle ítélkezés esetén az éberség beszennyeződik,
és az álom sötétsége jön helyette,
ezért légy éber bármiféle választás nélkül,
ekkor az éberség tiszta és ártatlan lesz,
s olyanná válik, mint egy tükör.
Ebben a tükörszerű éberségben soha nem leled meg önmagadat,
de megtalálhatod AZT-AMI-VAN.
És az Isten.
De ez csak akkor elérhető, ha te nem vagy ott,
mert te vagy a por, ami elhomályosítja a tükröt.
Mert te vagy a vakság.

Szeretet.
Igen, jelen lehet benned némi feszültség.
Tudatosan tudatosnak lenni feszültséggel jár,
de nem a tudatosság miatt,
hanem a részleges tudatosság miatt.
A tudattalan mindig az úgynevezett
tudatos mögött van –
maga ez az alaphelyzet feszültséget hoz létre,
mert létrehoz egy kettősséget,
dualitást,
s innen ered a feszültség,
a lényed megosztott lesz –
ami máskülönben nem felosztható.
Ebből ered a feszültség,
a szituáció természetellenessége a probléma gyökere,
és ez minden feszültség lényege,
mert megszűnik egésznek lenni az, ami oszthatatlan,
s így aztán megjelenik a feszültség,
márpedig addig lehetetlen valóban megpihenned, amíg nem vagy EGY.
Vagy légy teljesen öntudatlan, mint a mély,
álom nélküli alvásban –
és akkor nincs feszültség,
vagy légy teljesen tudatos –
és akkor is egy feszültség mentes állapotban élhetsz,
mert ami teljes, abban soha nincs feszültség.
Ezért van, hogy az egész – egészséges.
De mély, álom szerű transzba zuhanni, csak
a probléma elkerülése,
és csak az adott időre szól,
mert hamarosan visszatérsz belőle –
és csak rosszabb lesz,
mert az efféle menekülésekkel
a tudatos és az öntudatlan állapot közötti rés
nem hogy áthidalódna,
hanem épp ellenkezőleg, még tovább szélesedik.
Megosztottá és skizofrénné tesz.
Ezért mindig légy tudatában az elmének,
mert vigaszt, megnyugvást próbál keresni az öntudatlan állapotokban,
oly sokféle módon –
a kémiai drogokon keresztül,
az autohipnotikus módszereken át
sokféleképpen.
Kezd el megfigyelni mindazt, ami
jellemzően öntudatlanul történik,
– például düh, féltékenység, büszkeség –
és mélyülni fog a tudatosságod.
Cselekedj tudatosan,
a hétköznapi tevékenységek közben is,
– mint például sétálás, evés, beszélgetés –
és a tudatosságod tágulni fog.
Légy figyelmes amikor gondolkozol.
Egyetlen gondolatnak se lenne szabad megfigyelés nélkül áthaladnia.
És akkor, legvégül, jön a robbanás,
amiben teljesen tudatossá válsz,
öntudatlan rész nélkül.
Amikor ez megtörténik, az egyén egy lesz,
és egynek lenni annyi, mint elcsendesülni.
Ez a csend túl van téren és időn,
mert túl van minden kettősségen.

Szeretet.
A meditáció tükör –
méghozzá a legőszintébb.
Aki meditálni kezd azt kockáztatja,
hogy összetűzésbe kerül önmagával:
A meditáció tükre sohasem hazudik,
és nem is hízelkedik.
Részrehajlástól mentes és ártatlan,
sose vetít ki semmit.
Csak hitelesen megmutatja az eredeti arcunkat,
azt az arcot, amit sose mutatunk a világnak,
az arcot, amit mi magunk is elfelejtettünk már.
Ezért aztán lehetséges, hogy az első alkalommal
nem leszel képes felismerni benne magadat!
De ne menekülj el tőle.
Nézz szembe vele, hogy megismerd, felismerd.
Ez a szembesülés a bátorság első tesztje
a belső úton.
Ezért mikor ez megtörténik –
örvendj és érezd magad áldottnak.