Osho – Egy csésze tea

Szeretet.
Isten akkor van jelen, amikor te nem.
Ha te ott vagy, Ő nincs,
mert te semmi egyéb nem vagy, mint vakság.
Az egó képtelen látni.
Az egó nem lehet éber,
az egó csak az öntudatlan létezés melléktermékeként létezik.
Mindenki úgy él, mintha csak aludna közben.
Ebben az alvásban a rész azt kezdi álmodni magáról, hogy
ő az egész,
és ez a képzet gáttá válik az egész megismeréséhez.
Kezd az éberséggel,
éberséggel a cselekedeteidre, gondolataidra és az érzelmeidre,
csak légy tudatukban.
Mert ha elítéled vagy értékesnek tartod őket,
nem leszel tudatos rájuk –
bármiféle ítélkezés esetén az éberség beszennyeződik,
és az álom sötétsége jön helyette,
ezért légy éber bármiféle választás nélkül,
ekkor az éberség tiszta és ártatlan lesz,
s olyanná válik, mint egy tükör.
Ebben a tükörszerű éberségben soha nem leled meg önmagadat,
de megtalálhatod AZT-AMI-VAN.
És az Isten.
De ez csak akkor elérhető, ha te nem vagy ott,
mert te vagy a por, ami elhomályosítja a tükröt.
Mert te vagy a vakság.