Osho – Egy csésze tea

Szeretet.
Örülök, hogy megkaptam a leveledet.
Igen, ezen a sok szenvedésen még át kell menned –
ezek a saját újjászületésed fájdalmai.
Visszatérni már nem lehet,
hol is van az a múlt, ahová visszatérnél?
Az idő lerombolja azokat a lépcsőfokokat, amiket
a jelen felé megtettünk.
Nincs visszaút –
csak előrefelé haladhatsz –
előre és előre –
s az út végtelen!
Itt nincsen cél, nincs végállomás,
csak pihenő helyek –
ahol a sátrakat amint felhúzzák, máris lebontják.
De miért is félsz így az anarchiától?
Minden rendszer hamis –
az élet anarchikus, bizonytalan,
aki biztonságot keres, meghal még a saját halála előtt.
Miért ez a sietség a halálba?
A halál majd gondoskodik rólunk a maga idejében,
nem lenne helyénvalóbb inkább megtanulni élni?
És a csoda az, hogy a halál nem szólítja magához azt,
aki megtanulja, hogyan kell élni.
És egyedül erre van szükség:
a kertész csendes várakozására, miután elveti a magokat.
Bármikor is szükséged lenne rám, ott találsz melletted.
Üdvözletem az ottaniaknak.