Osho – Egy csésze tea

Szeretet.
A szadhana azt jelenti,
belépni saját természetünkbe,
benne lenni,
akként élni.
Ehhez azonban ismerni kell mindazt,
ami nem tartozik a saját természetünkhöz,
ahogy azt is, amitől szabadulni szeretnénk.
Ezek a felismerések hozzák el a tőlük való szabadságot.

Bankeit megkérdezte egyik tanítványa:
Elöntött a harag,
meg akarok szabadulni tőle, de képtelen vagyok rá.
Mit tegyek?
Bankei semmit se mondott,
csak mélyen a tanítvány szemébe nézett, aki
egészen beleizzadt a csend nehéz perceibe.
Szerette volna megtörni a csendet, de nem
volt elég bátorsága hozzá.
Végül Bankei felnevetett és ezt mondta: Különös!
Kutattam, kutattam, de nem találtam haragot benned.
Legalább mutass meg belőle egy keveset, itt és most.
A tanítvány azt válaszolta: Nincsen mindig itt.
Villámcsapásként jött, hogyan tudnék most úgy tenni?
Bankei felnevetett újra és ezt mondta:
Akkor ez nem az igaz természeted.
Az mindig veled marad, örökké,
s ha a dühöd a részét képezné,
akkor képes lettél volna megmutatni nekem.
Amikor megszülettél, nem volt veled,
mikor meghalsz majd, nem lesz veled.
Nem, ez a düh nem te vagy.
Valami hibádzik.
Menj és gondold át újra,
folytasd a keresést, meditálj tovább.