Osho – Egy csésze tea

Szeretet.
Ne harcolj magaddal,
te az vagy aki vagy,
ne tégy erőfeszítéseket a megváltozásra.
Ne ússz az életben,
csak lebegj, mint
egy levél a sodrásban.
Tartsd távol magad a szadhanáktól, az üres
gyakorlatoktól, ez az egyetlen szadhana.
Hová lehetne menni?
Mivé kellene válni?
Mit kellene megtalálni?
Ami van, az itt van, most –
kérlek állj meg és nézz!
Mik az állati ösztönök?
Mi alacsony szintű? vagy magas?
Bármi is van, egyszerűen csak van,
nincs se alsóbbrendű, se magasztos.
Mi állati?
Mi isteni?
Ne ítélj,
Ne dicsőíts, s ne ítéld el vagy dicsőítsd magadat:
minden különbség az elmében születik meg.
Az igazságban semmilyen különbség sem létezik,
itt, Isten és állat egy és ugyanaz,
menny és pokol csak a két oldala ugyanannak az érmének,
a szamszára és a nirvána csak két kifejeződése ugyan annak az
ismeretlennek.
És ne gondolj arra, amit mondtam,
ha gondolkozol rajta, eltéveszted.
Láss. Csak láss.