Osho – Egy csésze tea

Szeretet.
Ó, ha a vína külső lenne, hallhatnánk a muzsikáját,
de belül van,
s mi nem halljuk meg hangjait.
Ám eggyé válhatunk vele.
Hisz mit ér az a zene, ami csak a hallgatásáig visz el minket?
A zenész, a vína, a zene s hallgatója végül
nem különülnek el egymástól.
Nézz belülre,
menj befelé,
és lásd meg ki vár ott rád.

^{vína (veena): indiai húros hangszer}

Szeretet.
A szeretet nem diszkriminál,
még az álmokban sem,
és abban a szeretetben, mint amilyen az ima is,
egyáltalán nincs megkülönböztetés.
Én immár nem vagyok.
Az én szót csak kényelemből használom,
bár ekként sok nehézséget okoz.
Amikor az én felhői eltűnnek,
nem marad semmi más csak szeretet –
ok nélküli szeretet,
feltétel nélküli szeretet.
Itt állok a piac közepén,
ki az aki készen áll rá, hogy átvegye tőlem?
Kabír a piactér közepén áll, fáklyával a kezében.
Ha kész vagy felégetni a házadat, gyere velem.

Szeretet.
A szannyász egy zarándoklat az Everestre,
természetesen adódnak nehézségek az úton,
de az eltökéltség gyümölcsei is édesek.
Viselj hát mindent békésen és örömtelin,
de ne add fel az elhatározásodat.
Szolgáld édesanyádat jobban mint előtte –
a szannyász nem lehet a felelősség elöli menekülés.
Ne add fel a családodat,
inkább tedd az egész világot a családoddá.
Bátorítsd édesanyádat, hogy ő is vegye fel a szannyászt,
mond azt neki: „Már eleget láttál a világból,
most emeld tekintetedet Isten felé.”
Légy biztos benne, hogy édesanyád nem okoz számodra problémát.
Ez ne jelentse azt, hogy meghátrálj vagy kompromisszumokat tény –
a szannyász nem ismer kompromisszumukat.
Erős, vaskos és eltökélt a szannyász lelkülete.

Szeretet.
Wittgenstein mondta valahol:
"Amiről nem lehet beszélni,
arról hallgatni kell."
Ó, ha csak ezt az egy tanácsot megfogadnák,
nem lenne annyi haszontalan vita az igazságról!
AZ-AMI-VAN nem lehet szavak tárgya.
Bármi, ami szavakból születik, az nem az,
nem lehet
AZ-AMI-VAN.
Az igazság a szavakon túl van,
csak a csend áll kapcsolatban az igazsággal.
De a csend nagyon nehéz,
mert az elme azt is szavakba akarja foglalni,
ami meghaladja a határait.
Valójában az elme az egyedüli akadály a csendhez.
A csend az elme-nélküliség része.

Egy pap kisgyerekeknek tartott beszédet.
Mielőtt hozzákezdett volna, egy kérdést szegezett nekik:
”Ha felkérnének egy olyan intelligens fiúkból és lányokból
álló gyülekezetnek tartott beszédre, akik
egy nagyszerű előadást várnak tőled,
ám neked nem lenne mit mondanod,
mit mondanál?”
Az egyik kisgyerek válaszolt: „Csendben maradnék.”
Csendben maradnék.
Ez a gyermeki egyszerűség szükséges a csenddel való
kísérletezéshez.

A teizmus egy másik név a végtelen reményre.
Türelem,
várakozás,
bizalom a leelában,
ebben az isteni színjátékban,
az élet játékában –
ezért aztán a teizmussal nem lehet vitatkozni.
A teizmus elfogadás,
teljes megadás –
mindannak az elfogadása, ami az egyénen túl van,
a megadás saját forrásunknak.

1914-ben tűz ütött ki Thomas Edison laboratóriumában.
Milliókat érő gépek és az életének addigi kutatásai
váltak hamuvá.
Hallva a tragédiáról, Charles fia hozzá sietett,
s a kutatószoba oldalánál állva talált rá,
amint épp a hatalmas tűznyelvek látványát élvezte.
Charlest meglátva, Edison hozzászólt: "Hol van az anyád?
Menj és hozd ide gyorsan,
ilyen látványban soha többé nem lesz része."
A következő nap, álmainak és reményeinek romjai közt járva
a 67 éves felfedező ezt mondta:
"Milyen hasznos is ez a rombolás!
Hála Istennek, minden hibánk hamuvá égett!
Most frissen kezdhetjük újra az egészet!"

Isten áldása végtelen.
Csak tiszta szemekre van szükség ennek meglátásához.

Szeretet.
Az életben semmi se biztos – kivéve a halált.
Máskülönben az élet csupán egy másik név a bizonytalanságra.
Mikor ezt felismered,
a biztonság iránti vágy egyszerűen eltűnik,
a bizonytalanságnak a teljes elfogadása által szabadulsz meg tőle.
A bizonytalanság az elme része marad,
mert ez a természete.
Ne aggódj miatta, mert az
csak hajtóerőt ad neki, hagyd az elmét
a maga útján járni,
és te menj bele a meditációdba.
Te nem az elme vagy,
mi is hát a gond az elmével?
Hagyd magára a sötétséget,
s csak gyújtsd meg a lámpásodat.
Szeretnéd alaposan átgondolni, s csak aztán megadni magadat?
Ó te bolond! A megadás egy méretes lépés a gondolatokon kívülre.
Vagy ugrasz – vagy sem,
de az Isten szerelmére, ne dilemmázzál rajta!

Szeretet.
Mi tudhat egy mag saját potenciáljáról?
Ugyan ez a helyzet az emberrel,
nem tudja kicsoda is ő maga és mi minden lehetséges számára!
Egy mag talán nem képes magába tekinteni, de az ember igen.
Ezt a tekintetet meditációnak hívjuk.
Ismerni a saját igazságunkat, úgy ahogy van, itt és most,
ez a meditáció.
Merülj el benne, mind mélyebbre és mélyebbre,
s a mélységben, minden ami csak lehetséges,
tisztán látható,
s amint észreveszed ezt, minden mozgásba lendül –
a lehetőségekre való éberség valósággá változtatja őket,
mint ahogy a mag saját potenciáljának látomásától hajtva
fakad hajtássá.
Idő, szándék, energia – fordítsd mindet a meditációdra,
mert a meditáció a kapu nélküli átjáró,
amin keresztül éberré válhatunk
lényünk teljességére.

Szeretet.
Megkaptam a leveledet.
Sose aggódj miattam –
még véletlenül se! Két okból –
először is: aznap, amikor megadtam magamat Istennek,
megszabadultam minden aggódástól,
mert az önmagunkkal való foglalatoskodás
az egyetlen aggodalom!
Az egó aggodalom.
Ezen túl: mi ez az aggódás? Kié? S kiért?
Másodszor: a magamfajta emberek arra születnek,
hogy keresztre feszítsék őket.
A kereszt a mi trónunk,
és a küldetésünk akkor teljesül, amikor
a kövek záporoznak, s nem amikor a virágok.
Ám az isteni úton,
még a kövek is virágokká változnak,
s az ellenkező úton még a
virágokról is kiderül, hogy valójában kövek.
Így hát, ha azt látod, hogy köveket szórnak rám,
légy boldog és köszönd meg Istennek!
Az igazság mindig ilyen fogadtatást kap.
Ha ezzel nem értesz egyet,
kérdezd meg Szókratészt,
kérdezd meg Jézust,
kérdezd meg Buddhát,
kérdezd meg Kabírt,
kérdezd meg Mírát.
Üdvözletem mindenkinek.

Szeretet.
Megkaptam a leveledet.
Nagy különbség van a szeretet és a könyörület között.
A könyörület benne van a szeretetben,
de a könyörület még nem szeretetet.
Fontos a dolgokat úgy ismerni, ahogy vannak:
szeretet mint szeretetet, könyörületet mint könyörület.
Az egyiket a másiknak venni, csak felesleges
problémákat szül.
Általában, a szeretet lehetetlenné vált,
mert az ember, ahogy van, nem lehet szeretetteli:
a szeretetteliséghez teljesen üressé kell vállni,
s mi csak az elménkkel szeretünk,
ezért a legalacsonyabb szintje a szeretetünknek a szex,
és a legmagasabb formája számunkra az együttérzés,
de a szeretet mind a szex és az együttérzés meghaladása.
Ezért inkább értsd meg, hogy mi ez,
és ne törekedj arra, hogy szerinted milyennek kellene lennie -
aminek lennie kellene, az az elfogadásból és a megértésből
fog kiáradni.

Szeretet.
A szannyászban a szamszára csak egy színházi előadás,
a régi világot színjátékként ismerni, ez a szannyász.
Ekkor senki se kicsi,
senki se hatalmas,
nincs Ráma, és nincs az ellensége sem, Ravan,
akkor minden csupán a Ramleela, Isten színjátéka.
Bármelyik szerepet is játszod benne, játszd jól,
az a szerep nem te vagy.
Mindaddig, amíg önmagunkat a darabban játszott
szerepünkkel azonosítjuk,
az ön-ismeret lehetetlen,
és attól a naptól kezdve, amikor ezt az azonosulást megtörjük,
a tudatlanság lehetetlenné válik.
Játszd el a részedet,
de tudd mindig, ez nem te vagy.