Osho – Egy csésze tea

Szeretet.
Megkaptam a leveledet.
Sose aggódj miattam –
még véletlenül se! Két okból –
először is: aznap, amikor megadtam magamat Istennek,
megszabadultam minden aggódástól,
mert az önmagunkkal való foglalatoskodás
az egyetlen aggodalom!
Az egó aggodalom.
Ezen túl: mi ez az aggódás? Kié? S kiért?
Másodszor: a magamfajta emberek arra születnek,
hogy keresztre feszítsék őket.
A kereszt a mi trónunk,
és a küldetésünk akkor teljesül, amikor
a kövek záporoznak, s nem amikor a virágok.
Ám az isteni úton,
még a kövek is virágokká változnak,
s az ellenkező úton még a
virágokról is kiderül, hogy valójában kövek.
Így hát, ha azt látod, hogy köveket szórnak rám,
légy boldog és köszönd meg Istennek!
Az igazság mindig ilyen fogadtatást kap.
Ha ezzel nem értesz egyet,
kérdezd meg Szókratészt,
kérdezd meg Jézust,
kérdezd meg Buddhát,
kérdezd meg Kabírt,
kérdezd meg Mírát.
Üdvözletem mindenkinek.