Szeretet. Az ember különös, rettentő különös,mert előbb másokat vezet félre, míg végül saját magát is.
Egy fakír mélyen a gondolataiba merülve sétálgatott a falu főutcáján, mikor pár kölyök kövekkel kezdte dobálni. No ez meglepetésként érte,és különben se volt valami nagydarab ember.– Hagyjátok…
Szólj hozzá!