Osho – Egy csésze tea

Szeretet.
Minden változik, a változást kivéve, csak a változás örök.
Az emberi elme viszont a múltban él - és ez
minden zűrzavar zűrzavara.
Egy nap az ég megteltek a háború felhőivel -
repülőgép repülőgép után, halállal pakolva.
Vadállatok, madarak, férgek, bogarak -
minden, ami csak menekülni tudott, menekült.
Lovak, szamarak, patkányok, birkák, kutyák és macskák,
farkasok - mind futott a saját életéért,
a utak és csapások tele voltak nyomaikkal.
Ahogy menekült ez a tömeg, megláttak két keselyűt egy
út menti fal tetején üldögélve.
Testvéreink! - kiáltották nekik - Meneküljetek! Azonnal! Az emberek
újra háborút szítottak!
A keselyűk csak mosolyogtak. Ők tudták!
Az egyik ezt mondta: "Időtlen idők óta az emberek háborúi
jó hírt jelentenek a keselyűknek.
Az őseink is így mondták, az írásaink is,
és ez a saját tapasztalatunk is.
Valójában Isten a keselyűk kedvéért küldi az embereket háborúzni!"
Eképp szólva a két keselyű elrepült a csata irányába -
majd a következő pillanatban cafatokra tépte őket egy aláhulló bomba.
Ha tudták volna, mennyire képesek megváltozni a dolgok néhány ezer
év alatt.
De az emberek talán észreveszik ezt?