Osho – Egy csésze tea

Szeretet.
Az emberek nem a valóságban, hanem az álmaikban élnek.
Minden elme megteremti a saját világát, ami
sehol se létezik.
Az elme ahogy éjjel, úgy nappal is
álmok közt hempereg.
Amikor az álom már túlságosan sok lesz, túl intenzív,
beköszönt az őrület.
A tiszta és egészséges tudat az álmoktól való mentesség.

Egyszer egy ország elnöke meglátogatta a nemzet legnagyobb
elmegyógyintézetét.
Az igazgató elkísérte egy szobához és azt mondta:
Ebben a szobában az autó-mániásokat szállásoltuk el.
Az elnök kíváncsian benézett az ablakon át.
De hát itt nincs is senki - mondta.
Mind itt vannak uram - az ágyuk alatt szerelik
az autóikat - válaszolt az igazgató.

Mindenki ugyan így elfekve szerelgeti saját álmait.
S ha ez az elnök magába tekintett volna, vajon mit talált volna?
Talán nem egy hatalmas bolondok háza az összes főváros?
De senki se látja a saját őrületét –
ez egy állandó jellegzetessége az őrületnek.
Amikor valaki elkezd kételkedni magában,
látni kezdi saját őrületét,
akkor tudni lehet, hogy az őrületéből már kifelé tart.
Az őrületre való éberség az őrület végének a jele.
A tudatlanságra való éberség a vég hírnöke.
Az álmokra való éberség hozza el az álmok végét.
S végül ott marad az igazság.