Osho – Egy csésze tea

Szeretet.
Nagyszerű döntés, hogy felveszed a szannyászt –
a szádhana majd árnyékként követi a döntésedet.
El kell vetni a magokat az elmében is,
ez itt is ugyan úgy működik – ahogy vetsz, úgy aratsz.
Az Utat az elmében is ki kell kövezned.
Isten temploma közel van,
de az elme olyan mint a sűrű erdő,
át kell vágjuk magunkat rajta, hogy célba érjünk.
Az első lépéseket onnan kell megtenned,
ahol éppen állsz, még ha
hosszú útra indulsz is.
Az első lépések mindig közeliek, minden utazásnál,
nem csak az igazság felé tett úton,
a kezdet nem különbözik a célbaéréstől –
két különböző vége ugyan annak a távnak,
két pólusa ugyan annak a dolognak.
Mégis, gyakran az első lépésből még nem tudod,
hová fogsz végül kilyukadni,
az első lépések mintha sehogy se kapcsolódnának
az utolsóhoz!

Charles Catering gyűjtötte ezt az érdekes esetet:
Egyszer fogadtam egy barátommal,
hogy ha hozok neki egy üres madárkalitkát, és
kiakasztom a várótermében,
ő venni fog bele egy madarat.
A barátom nevetett rajta, és azt mondta
ő kirakhatja azt a madárkalitkát madár nélkül –
ebben igazán nincs semmi!
Elfogadta a fogadást,
és én hoztam neki egy gyönyörű kalitkát Svájcból,
amit aztán ki is akasztott a várószobájában.
Természetesen, az elkerülhetetlen megtörtént –
az életnek megvan a saját logikája.
Bárki is látta a kalitkát, azonnal együttérzően hozzá fordult,
megkérdezve:
- Mikor halt meg a madárka?
Ő azt válaszolta: - Sose volt madaram.
Erre mindig megkérdezték: - Akkor miért az üres a kalitka?
Végül aztán teljesen elege lett a magyarázkodásokból,
elment és vett egy madarat.
Amikor erről kérdeztem, azt válaszolta:
Egyszerűbb volt megvenni a madarat és kifizetni a fogadást,
mint reggeltől estig minden egyes vendégnek elmagyarázni a dolgot.
És hasonlóképpen,
nap mint nap látva ezt a kalitkát,
az elmém folyton csak azt ismételgette: A madár! A madár! A madár!

Szóval, ha az elhatározást kifüggeszted az elmédben, mint egy kalitkát,
nem kell sokáig várni a szádhana madarának érkezésére sem!