Tegnap érkeztem ide
és azóta gondolkozom az íráson,
de egész eddig ez nem tudott megtörténni.
Bocsásd meg a késlekedésemet, még ha egyetlen nap
késést se hívhatunk kis késésnek!
Mit mondhatnék a visszaútról?
Nagyon csodálatos volt.
Csak aludtam, és te velem voltál.
Talán úgy tűnik, hogy hátrahagytalak, de valójában
akkor is velem voltál.
Ez az együtt-lét, ami annyira valóságos, hogy
nem lehet szétválasztani.
A fizikai közelség nem közelség, azon a szinten nem
lehet egység, csak egy áthidalhatatlan öböl, de
van egy másik közelség, ami nem a testé, és aminek
szeretet a neve.
Ha egyszer megszerzed, sose veszik el.
Onnantól nem létezik különállóság, a látható világ
hatalmas távolságai ellenére sem.
Ha csak egyszer is megérkezel ebben a távolságnélküliségbe
valaki mással, utána mindenkivel megtalálhatod.
Az egy az ajtó, a minden a cél.
A szeretet kezdete EGY, a végén MINDEN.
Azt a szeretetet, ami egyesít mindennel, semmit se kizárva,
vallásnak hívom, és azt a szeretetet, ami AKÁRHOL,
de megáll, azt hívom bűnnek.
Szólj hozzá!