Fogadd tiszteletem.
Már vártam a leveledre mikor megérkezett.
Igazán szeretném, ha az életed megtelne fénnyel,
hogy átadd magad Istennek.
Isten és a fény mindig együtt járnak.
Csak ki kell nyissuk a szemünket,
és ami már a miénk, a miénk lesz.
A távolság épp annyi, mint a szempilla és
a szem között –
talán még annyi sincs;
A szemek mindig nyitva vannak, csak nem tudjuk.
Van egy régi történet:
Egy hal sok történetet hallott az óceánról.
Izgatottá tette, így aztán egy nap megkérdezte a Halak Királynőjét:
Mi az az óceán és hol van?
A Királynő meglepődött. Azt válaszolta:
Az óceán? Miért, te már most is az óceánban vagy!
A te léted, az életed maga az óceán része.
Benned van,
Az óceán a mindened,
de az óceánnak te semmi vagy.
E miatt aztán a
hal nem tudta meglátni az óceánt!
Ugyan e miatt vagyunk
képtelenek megtalálni Istent.
De meg lehet Őt találni –
üressé válva.
Az üresség állapotában találkozhatunk Vele,
mert Isten üresség.
Üdvösségben vagyok,
vagy mondhatnám –
Az üdvösség van egyedül és én nem!
Szólj hozzá!